Mi történik az első három hónapban?
A csecsemő mozgása kezdetben véletlenszerű kapálózás, ami főleg a végtagokra jellemző. Az első hónapokban megtanulja irányítani a fejét: elfordítani, majd pár centire megemelni, ezt követően pedig hosszabb ideig megtartani. A második hónap végére egyre inkább kifejlődik koordinációs készsége, így bizonyos reflexmozgásokat, akaratlagos mozgások váltanak fel.
Az újszülött kezét ökölbe szorítva tartja, tenyere fokozatosan nyílik ki. A fogáshoz, a talajon való támaszkodáshoz, majd a bonyolultabb mozgásformákhoz (pl. mászás) elengedhetetlen, hogy kinyíljon a tenyér. Két hónaposan képes a kezeit a test középvonala fele közelíteni, ujjait nyitogatni, kezeit nézegetni, esetenként rövid ideig egy tárgyra rámarkolni.
A csecsemők érzékelésének fejlődése már az anyaméhben elkezdődik, akárcsak az alapvető mozgásformák kialakulása. A látás fejlődése a születést követően is folytatódik. Az újszülött 20-25 cm-re lát tisztán, akkor létezik számára valami, ha az bekerül a látóterébe. A látással ellentétben a hallás már a méhen belül kifejlődik, utána csak finomodik, ezért az újszülött hallása még túl érzékeny, a hangos vagy váratlan hang megrémíti. Az emberi beszéd a legérdekesebb számára, megnyugtatja a halk beszéd. A kisbabák az emberi arcokat, illetve az emberi hangot preferálják leginkább, ezek közül is a szülők (elsődleges gondozók) arca, hangja hordozza számukra a legfontosabb információkat, ez köti le leginkább figyelmüket.
A bőrön keresztül nagyon sok információ érkezik a babához, ezért a tapintás egy fontos érzékelési mód a fejlődésben. A méhen belül is burok veszi őt körül, ami bőrkontaktus útján információkat ad számára, ezt születés után is igénylik. Sok kisbaba szeret hosszú ideig ölben lenni, akár (csak) így aludni. Nagyon fontos számukra a testi közelség, a szeretetteljes érintés, a masszírozás.
A sírás a kisbabák kommunikációjának első formája, ez a legjellemzőbb az első 6 hétben (és nemcsak), így jelzi szükségleteit. Az első hat hónapot a méhen belüli egységállapot folytatásaként éli meg, ugyanakkor ebben az időszakban sírása differenciálódik, ezzel is alkalmazkodva a méhen kívüli élethez. Érzéseinek két véglete van: jó és rossz, öröm és kín. Már születéskor előnyben részesíti az emberi beszédet, az első hónapokban tekintetével lép kapcsolatba környezetével, és mosollyal jutalmaz. A mosoly jó jele annak, hogy a baba neurológiai szempontból „rendben van”. Ugyanakkor azt is jelzi, hogy ellát rövid távolságokra, meg tudja különböztetni, amit lát és erre reagál.
A mozgás és az értelmi fejődés párhuzamosan bontakozik ki a játék, a próbálkozások által. A játék a testi és lelki fejlődésre egyaránt hatással van, a különböző mozgásos gyakorlatok már újszülött kortól előkészítik a gyerek izomzatát és idegrendszerét a komolyabb testi próbákra.
Fontos, hogy folyamatosan figyeld gyermeked fejlődését. Ha rendellenességet tapasztalsz, fordulj szakemberhez időben, hogy megfelelő fejlesztésben részesülhessen az újszülött.
Mikor van gond?
Az első néhány hétben az esetleges probléma jele lehet, ha a csecsemő sokat feszíti magát, nem simul bele a kezünkbe, vagy nagyon laza, szinte kicsúszik a kezünkből.
Két hónapos kortól feltűnő probléma lehet, ha a gyermek nem reagál az arcokra és nem követ színes tárgyakat.
Három hónapos korban a következőkre figyelj kiemelten: mozgása nem fejlődik megfelelően, figyelme nem köthető le, nem gagyog, gügyög, nem reagál hangokra, fényekre.
Hogyan segíthetünk?
Az első hetekben döntő szerep jut a szükségletek kielégítésének. Mindig bánj tapintatosan a kisbabával: fejét alátámasztva, lassan, biztosan, de finom mozdulattal emeld fel és már az első perctől kezdve mond is el neki, mi történik vele. Beszélj a kisbabához, mindig tudasd vele, hogy mit csinálsz, illetve mindig válaszolj az ő hangadásaira. Ha sír vedd fel, ha gügyög, fölé hajolva beszélgess vele a napi tevékenységek során. Azzal, hogy válaszolsz gyermeked érzelmi megnyilvánulásaira, segíted biztonságérzetének kialakulását, fejlődését.
Ne feledd, hogy gyermeke az emberi arcot és hangokat preferálja leginkább. Fölé hajolva beszélj hozzá, dúdolj, énekeljen neki. Fejedet lassan mozgatva elérheted, hogy a baba tekintetével kövessen téged.
Mondókákkal, énekekkel, zenével egybekötött mozgás jó móka lehet ebben a korai életkorban. Két-három hónapos kortól naponta tedd hasra (lehetőleg a földön), hogy erősödjön a nyak és a hát izomzata. Ez elengedhetetlen a további mozgásformák kialakuláshoz. Ahogy meg tudja fogni az egyszerű zörgőket, hagyd, hogy rázogassa, játsszon vele, fedezze fel, hogy ő generálja azok hangját.
Fektess minél nagyobb hangsúlyt a simogatásra, masszírozásra, hiszen minden tapasztalat, ami a bőrét éri, hozzájárul a fejlődéséhez. A szeretetteljes érintés által közvetített nyugalom segít a babának ellazulni, ugyanakkor az anyának, szülőnek is segít, hogy még inkább ráhangolódjon a babára.
A vidám együttlétek, közös mozgások, mondókázások mind a játék korai formái és a kisgyermek egészséges fejlődését támogatják.
