Mi történik?
A baba már felemeli a fejét, hason fekve alkaron, vagy tenyéren támaszkodik, átfordul az oldalára, sőt néha sikerül a hasáról a hátára fordulnia, vagy fordítva (az oda-vissza fordulás még nem jellemző). Végtagjait kinyújtva tartja, egyre kevésbé jellemző testtartására a magzati póz. Amikor ölben van fejtartása biztosabb, jobban koordinálja a nyak és a fej mozgását.
Kitartóan figyeli a kezét, kezével már nyúl a játékok után, sőt, nekünk is integet a karjaival, hogy vegyük fel. Tanulja a távolság becslését. A felfüggesztett tárgyakhoz felnyúl, mozgásba hozza őket. Látja, amint cselekvése eredményeként mozognak. A feje fölött lévő tárgyat azonnal észreveszi és próbálja megszerezni azt. Háton fekve már mozog keze lába, szájába vesz mindent, még a lábát is. Ez egy természetes módja a világ felfedezésének.
Három-négy hónapos korban kezd kinyílni a világ a kisbaba számára. Egyre aktívabban próbál kapcsolatot teremteni a környezetével. Még mindig kiemelten fontos neki a szülők arca, általuk ismeri meg és értelmezi a különböző érzelmeket, de már más személyek is felkeltik érdeklődését. Felismeri szülei hangját és képes a hallott hang irányába fordulni. Ha beszélnek hozzá, mosolyog. Kacagó, gügyögő, sikongató, gurgulázó hangokat ad. Jelzi, hogy minden érdekli, ami körülötte van.
Szívesen “beszélget” a körülötte levő személyekkel, de akkor is, amikor egymagában nézelődik, néha folyamatosan akár percekig is. Rengeteg hangzót ki tud ejteni, olyanokat is, amelyek nem tartoznak az anyanyelv hangkészletébe, ez idővel az anyanyelv hangzóira korlátozódik.
A sírás még mindig elsődleges jelzőrendszer számára, ezért fontos, hogy mindig reagáljon kisbabája ezen jelzésére. Ebben a korban, a legtöbb esetben a szülő már tudja, hogy éppen miért sír kisbabája, ha éppen nem egyértelmű, hogy mit jelez, akkor is vegye ölbe próbálja megnyugtatni ringatással, halk beszéddel. Ha úgy érzi, hogy elfárasztotta a sok sírás és már nem tud higgadtan válaszolni a kisbaba jelzésére, tegye őt biztonságos helyre és pár percre vonuljon ki a helyiségből, vegyen pár mély levegőt és próbáljon megnyugodni. (Soha ne rázza meg a kisbabát, komoly agyi sérüléseket okozhat vele.)
A saját fizikai, mentális és érzelmi jólétéről való gondoskodás is segíti gyermeke fejlődését és boldogulását.
Mikor van gond?
- Ha kisbabája az átlagnál többet sír, nehezen nyugtatható, mindenképp kérjen segítséget.
- Három-négy hónapos korban gondot jelezhet, ha még mindig nem reagál az arcokra és nem vesz fel önnel szemkontaktust (játék, gondozási tevékenység, stb. közben).
- A kisbaba nem figyel a hangokra, nem gügyög, gagyog, nem ad ki hangokat.
- A mozgásfejlődés szempontjából figyelmeztető jel lehet, ha nem próbálja emelni fejét, ölben tartva leejti azt, nem tudja tartani, nem próbál tárgyak után nyúlni, megfogni azokat, ha kezét még mindig ökölbe szorítva tartja.
Hogyan segíthetünk?
A közös játék (éneklés, mondókákra való mozgás, könyvek nézegetése, játéktárgyak használata, közös hangkeltés stb.) egyaránt kikapcsolódás szülőnek és babának, valamint egymás megismerését is segíti. A kisbaba, a vele eltöltött hasznos idő által szeretve és biztonságban érzi magát. Ne feledje, hogy a kisbaba a mosolyra mosollyal reagál, és ez nemcsak a kettejük közötti kötődést erősíti, hanem az idegrendszer fejlődéséhez is hozzájárul.
„A gyermekeket bármely életkorban lecsillapítja a zene, és a tanulmányok szerint azok a kisbabák, akiknek énekeltek a korai szakaszban, valamennyivel korábban kezdenek el beszélni és olvasni, mint a többiek. Ebben az életkorban, az éneklés mellett, a zenélő lengő tárgyak és a zenedobozok végtelen lehetősége mindig elkápráztatják a kicsiket.”
A zenélés, éneklés mellett beszéljen sokat a kisgyermekkel. Mindig tudassa vele, hogy mi történik, odaadóan és érdeklődve válaszoljon kommunikációs jelzéseire.
Ebben a korban a kisbabák egyre aktívabbak lesznek, így elkezdhetjük a babatornát is kezdetben öt, majd – fokozatosan növelve az időtartamot – húsz percig mozgassuk át a végtagokat, csörgőkkel, játékokkal ösztönözzük a gyereket az önálló mozgásra (fejemelése, forgatása, karon való támaszkodás, elfordulás, stb.). Ha már ügyesen tartja a fejét, eszközt is használhatnak(pl. különböző hinták, nagy labda),ami szintén hozzájárul az izomzat fejlődéséhez valamint az alapvető mozgásminták elsajátításához, begyakorlásához. Ha a kisgyerek nyugtalanná válik, vagy egy mozdulat nem tetszik neki, ne erőltessük. Kerüljük a hirtelen, gyors mozdulatokat. Minden tevékenység addig jó móka, amíg mindkét félnek élvezetes.
A karok, kezek mozgása is intenzívebbé válik ebben a korban. Ösztönözzük a tárgyak után való nyúlást, azok megfogását. Amikor nyújtjuk a tárgyat, várjuk meg amíg megérinti, csak azután engedjük el. Mindig csak egyféle játékot adjunk a kezébe. A túl sok játék zavarja annak tanulmányozásában.
Elkezdődött az az időszak, amikortól ajánlatos az otthont „bababiztossá” tenni, felkészülni rá, hogy a kisgyerek hamarosan elkezdi a helyváltoztatást.
Szülőnek és babának egyaránt biztonságot ad, ha megpróbál egy napi/heti rutint kialakítani.
Lesznek időszakok, amikor a kisbaba semmit nem hajlandó „játszani” a fent említett tevékenységek közül, lehet, hogy túl fáradt vagy éppen éhes. Minden esetben figyeljen gyermeke jelzéseire, és egy nyugodtabb pillanatban próbálkozzon újra.
Stier Zsuzsa, gyógypedagógus
